Csikikutya

Sanyi báá
    Nem tudni, hogy került oda. De ott volt. Egy addig ismeretlen emberke. Talán az UFÓ-k pottyantották oda, és ezért volt olyan jóban kedvencünkkel,Lámácsákával. De az is lehet, hogy egy háborús menekült. Vagy talán kém. Csak annyit tudunk róla, hogy alacsony, korosodó. Hogy krumpli orra van, fekete malacszeme, arca kipirosodott. Hogy remek cipész. Ja, éshogy Sanyi a neve.
    Gyakran ücsörög a teraszon, és közben iszogat. Van egy felesége is, Sári, aki történetesen egy szalmabábu volt. Sanyi bácsinak nem volt jó a szeme, de szakmáját kiválóan el tudta végezni. Ahogy az rendes szervyzeshez illik: épp csak anynira, hogy kis használat után újra visszakelljen hozni.
    Szóval ücsörgött kis hintaszékében, és felváltva ivott, és pipázgatott, közben közben bábunőjéhez beszélt. Így telt minden napja, rohadt unalmas egy ember volt. Nem is értem, minek írok róla! Mielőtt még ezredszerre is elmesélné katonai éveit, inkább küldjünk oda egy kamerát tartó majmot (embert), egy másikat, akinek a kezében toll van és papír, és egy harmadikat is, mert három a magyar igazság, akinek a kezében egy rúd van, végén egy teniszlabdával (ha úgy tetszik mikrofon) és ez egy olyan butra lény legyen, aki mindig mindent megkérdez az öregúrtól. Szóval ezennel egy tollvonással ráküldtem szegény Sanyira egy csapat riportert. De örül neki ahogy látom, felcsillant a szeme!
-Mi óta él itt Sanyi bá'?-kérdezi a hüje kérdező.
-Hát mán vagy tíz éve a feleségemmel és az unokákkal.
-Feleség?Unoka?Bemutatná Őket?
-Kérem alássan a nejem ott ül velem szembe, a gyerekeket meg hozom.
(A riporterek összenéztek. Meg vissza. És végül a bábura.)
- Háát-kezdte az egyik- jó szeme van a nőkhöz!
-Mi bajod van?-kérdezte az idióta, aki csak kérdezni tudott.
-Nézd, testvérem! Nem csal meg, nem kerül sokba, és nem pofázik.
-Ami igaz az igaz-szállt be a harmadik.
    Közben megérkezett Sanyi 3 kis dagadt nyúllal a kezében. A riporterek most még idétlenebb fejet vágtak, és halkan súgdolóztak. Már kezdték tervezni az esküvőjüket, egy-egy szalmalánnyal,de most kétségbe estek.
-Ha ez az izé ilyen hosszúfülű, szőrös, ugrabugráló dolgokat szül, lehet mégse kéne. Ráadás mindent megrágnak, és bogyók jönnek ki hátulról, ez beteges!
-Viszont igyen lenne a csokigolyó-ezen tanakodtak, de a gondolkodás nem volt az erősségük, inkább elmenekültek volna. De egy utolsó kérdést muszály volt: ki is Sanyi bácsi, és honnan a francból jött? Erre a válaszra nem számítottak...
    -Háát az úúgy vóólt-kezdte hosszas elbeszélését, amit Én most lerövidítek, mert lusta dög vagyok írni- hogy épp a vízben fuldokoltam, mikormegmentette az életem néhány sellőruhába öltözött buzi. Őslakók voltak egy szigeten, és velük éltem jó ideig. Aztán láttam, hogy csak arra kellek nekik, ezért egy szép villámló napon (mert Ők féltek előmerészkedni) tutajt ácsoltam és fölpakoltam rá mindenem: a Sárit, aki az egyetlen nő volt a szigeten, és a három gyereket, akiket Isten tudja hogy keletkeztek,de legalább minden nap friss csokigolyót ehettem... [mondom sok részt kihagytam, mert Sanyi a születésétől kezdve mesélt, csak épp a szüleit nem ismerte, na mindegy.] Napokig utaztunk, igaz egy órás lett volna az út, dehát ki kellett gyakoroljam az evezést, anélkül, hogy a csónak körbe-körbe forogjon... Aztán megtalálta egy rakás manus, akik vagy UFÓk voltak, vagy orvosok, és diliházba akartak dugni. De túl őrültnek találtak hozzá, ezért inkább a városba küldtek a többi marha közé, még házat, munkát is kaptam, és a mai napig küldenek nekem kis itókát. [Röviden ennyi, talán még később mesélek.]
    A három riporter tátott szájjal hallgatta a mesét, és szépen kérték Sanyit, hogy mutassa meg a szigetet. Először elmosolyodott, majd gondolkozni kezdett. Eközben gyorsan bement a kamerás a kocsmába, hozott Sanyinak néhány liter bíztatást. Az öregnek ismét felcsillant a szeme.
-Holnap indulunk!-vágta rá. Így is lett. Nagyon örültek egymásnak, és Sanyi is úgy döntött: buzinak lenni jobb! Teltek a napok, mikor egy este csodálatos üstökös szerű dolog suhánt át az égen, majd pont mellettük csapódott be. Közelebbről már látszott, hogy nem egy üstökös az.
-Hiányoztam?-kérdezte Lámácska mikor kiszállt az űrhajóból. TILOS! ismétlem TILOS!!! nemet mondani, hisz Lámácska a Világ Egyetem legfontosabb direktora (diktátora). Bazi nagy buzi bulit tartottak. Láma aranyosnak tartotta a fogadást, de kirázta a hideg, hogy nők nem veszik körül. Ekkor vette észre Sanyit, aki épp mosolyogva bemutatott neki.
-Jajj Istenem!-sóhajtott fel Láma- még ez is?-úgy döntött visszaviszi Őt a civilizációba. Ez így is történt. Mutatott nkei egy új nőt, Tevécske szerelmét egy fényképen.
-Helyes, helyes, de sokat fogyaszt!
-Sanyi bátyám, ez nem autó, ez nő! Ez szórja a pénzt! De szerzek Én magának!-és azon noymban elintézte nkei, hogy Ő lehessen a Neszvik új reklámarca. (De persze a cipészkedést soha nem hagyta abba!) Láma meg lehozta Matildát, aki szívesen jött, úgy volt bárkit csak Tevécskét ne, és már unta nagyon a futkorászást. Persze ahogy abbahagyta a Hold lezuhant a mélybe, de szerencsére jött a Nap, és a Holdat addig raktárra tették, és szerelőt hívtak hozzá. Tevécske is lezuhant, pofára, de szerencsére az orrára, így az arca nem tört össze. A Buzik Szigetére persze...
    Sanyi a nőjével boldogan élt tovább, Teve bebuzult, Láma meg irányította tovább a világot Istennel oisztpzva,de persze Őt nem érte utó. A Holdat meg egy túlmozgásos hörcsög tekerte tovább az idők végezetéig. A Holdlakó marslakók is örültek az új házi kedvencnek, mármint a túlélők... Szóval minden úgy volt ahogy, és jól.
Ende

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat