Csikikutya

A mit meséljek lény

Lámácska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy miről is meséljek... És ez a mit meséljek lény bejárta az egész fészbukot, közben pipázgatott egy picikét, és Fantát iszogatott. Egyszer csak felpattan a székéből a mit meséljek lény és elindult sétálni. Ahogy az utcán sétált a mit meséljek lény, akit hívjunk mondjuk, á minek is hívjuk, keressünk neki egy nevet!
Szóval ahogy mit meséljek lény sétálgatott az úton betért egy okmányirodába, vagy mibe, és nevet változtatott. Az lett az új neve, hogy Lámácska. Úgy két óra várakozás és idegeskedés után végre kijöhetett a tömegből. Nagyon boldog volt hogy végre van egy normális neve, és nem olyan hosszú. Meg hogy becézheti magát Lámának is, ha úgy tartja kedve (de Lámácska nem egy láma volt! Ő egy meghatározhatatlan valami volt, leginkább egy nagyra nőtt amőbára hasonlított.) Régen az emberek eljáratták minden faszságra, és próbáltak kísérleteket végezni rajta, de hát a Láma néhány hanghullámmal és lézervackokkal lehívta a rokonyságot az R471-es bolygóról és azok kimosták a tudósok agyát... Ma meg már senki nem csodálkozik azon hogy egy amorf valami battyog az utcán egy térdnadrágban, meg egy szalmakalapban, és egy nyakkendőben... Ezek már azon se lepődnek meg, ha egy farmotoros giliszta száll el az orruk előtt, ejej, hova jutott a világ?
 Meg kicsit ideges is volt, hogy ilyen sorokat is ki kelljen várjon. Balga népség - gondolta. -  Ezek azért állnak itt, és foglalják a helyet hogy személyit csináltassanak maguknak. Hát mi bajuk ezeknek? Papír kell a létezésükről!? Ott vannak élő bizonyítéknak, hogy léteznek! - És az már különösen zavarta Őt, mikor tőle is ezt a vackot kérték a névváltoztatáshoz. Meg hogy ki az anyja, apja, az meg hiába magyarázott nekik az R - akárhányas bolygóról nekik, nem hitték el.
Ezért leanyázta Őket, felborította a nénik kávéját  és idegesen csapkodott. Na erre már mindenki sürgött-forgott bent. Adták neki a papírokat, hogy itt írja alá, meg itt, és készen lesznek. Erre még nagyobb haragra gerjedt, hogy Ő nem hajlandó erre, csak simán intézzék el neki az ügyet, mert nagy baj lesz! (Szégyellte, hogy nem tud írni). Na szóval pikk-pakk megcsinálták neki a névváltást, nem úgy mint szokták hogy hónapokat kell várni, és útjára bocsátották a jövevényt. Ahogy kiért egy grimaszt vágott a sorban állóknak, és szidta nekik az anyjukat, meg az apjukat, meg a tengerimalacukat. Mekkora ostobák már ezek? Hát ahelyett hogy Ők is nevet változtatnának itt állnak papírokért? Hé, az a Rozi miért nem keresztelteti át magát Lekvárnak?! És a Géza meg miért nem Kajszibarack?! - Á, hülyék ezek - gondolta és távozott...
Ahogy kilépett a forgalmas kis utcára különös szag csapta meg az orrát, (vagy amije  van egy ilyen lénynek). Olyan ismerős volt, régi otthona jutott róla eszébe. Körülnézett és egy hotdog árust talált. Aztán eszébe jutott Lámácskának hogy mi is volt még teendője: el kellett menjen abba a rákos bankba... Szóval elcsoszogott az OTP bank automatájához és intézkedett. Kellett a pénz neki, mert üzemanyagot kellett vegyem a verdájába. Vett is egy kanna olajat, olyan Mol félét, és hazament. Az utcáról be lehetett látni a kertjében lévő autójára, ami igazából csak egy kartonra festett kocsi volt... Ezt rajta kívül csak a szomszédok tudták, gondolták szegénynek nem telik autóra és így pótolja... De más volt a helyzet!
Belépett a kertjébe és megnyomta a garázsgombot. Az automatikusan kinyílt és Lámácska belépett. Neoncsövek világítottak mindenfele, és szólt a tusztusz zene. A fények meg egyenest a nagyon menő agyonmárkázott fekete autójára világítottak. Ezt csak különleges alkalmakra használta, és most a nagy alkalom az volt, hogy már megint kopni kezdett cipője... Állandóan cipészhez kellett mászkálnia, aki úgytűnt egyre gazdagabb lett. - Hát ezt nem hagyhatjuk - gondolta Láma - az Én bolygómon cipészek sincsenek, ez meg itt gazdagodik, ejej, nálunk a legmenőbb meló is a szippantyúsautókázás, de a legmenőbbek a kukásautó vezetők! Szóval nem akart többet cipészre költeni, ezért kigurult az agyonfényezett fekete karcmentes kocsijával a garázsból...
Kigurult vagány járgányával Láma, és egész estig autókázott közben, anyázgatott a többi sofőrnek, és állandóan elment a cipészműhely előtt, bemutogatott az ott dolgozó Sándor bácsinak (Sanyí), aki meg külföldi volt, és nem értette ezeket a kézjeleket. Gondolta így integetnek erre fele, hát mosolyogva visszamutogatott. Este aztán Lámácska felszedett magának egy csajt, meg még egyet, és még egyet, aztán megmutatta nekik a hálószobáját, és ki se jöttek onnan egyhamar, csak mikor a szomszédok már nagyon idegeskedtek. - Jó vanna' hát nem kell így megsértődni - gondolta Láma, és megetette a krokodiljait a ribizlikkel. Már nagyon éhesek voltak azok, rég szeksz, izé ettek ilyen jót. Aztán Láma dolga végeztével kiment a kertbe pórázon fogva kedvenc krokodilját, Ragyát és  macskát fogatott. Ez a kroki  óvatosan megtépte a macskát, és odaadta gazdája kezébe, az meg a farkánál fogva szegény dögöt nekivágta a szomszéd arcának. Hát a szomszéd meg nagyon örült ennek és visszadobott egy kutyát, már rég cserélni akart. A krokodil meg ijedtében felmászott a fára és onnan nézte az eseményeket.
Láma nem sokat foglalkozott a nyálgéppel csak egyszerűen kikerülte és visszament kis villájába. Aztán megsajnálta új állatkáját, hiszen már Ő  is le akarta cserélni azt a kurva macskát, aki meg a másik szomszédé volt, de szarni mindig hozzájött. Beeresztette a házba, és megetette vele a kétéves maradék valamit a hűtőben.  A kutya, aki közben a Dilidög nevet kapta élvezettel befalta, és semmi baja nem lett. Így mindhármuk jól járt: a kutya jóllakott, az amőbalénynek lett helye a hűtőben, és a pénztárcája is, hogy nem kell orvoshoz menni (lehet a sors akarta így, ki tudja, de aznap éjszaka egy órával később éhen halt az állatorvos). Szóval mindenki jól járt, a doki nem szenvedett többé, és bolhazsák vendégeinek nem kellett oltást kapjanak... A krokodil időközbe meg lemászott a fáról, mert látta, elmúlt a veszély, viszont piszok féltékeny lett...
Másnap Láma felvette a kutyát mint alkalmazottat, és kitakaríttatta vele a krokodilok maradékát. Kapott szép egyenruhát is, amit már félig sikerült magáról lerágjon, de ezt a Láma nem tudta, és felvásárolt egy egész Teszkónyi rovarirtót. Aztán egy hétig haza se mehetett, meg a környéket is ki kellett lakoltatni a gázszivárgás miatt. Sajnos krokodiljait nem vihette magával, így azok bent ragadtak... De a kutya élt és virult, hálásan nyalogatta gazdája arcát, és örült neki, hogy nincs többé féltékeny gyík, mert már zaklatta szegényt. Viszont Lámácska még mindig nem értette miért foszlik kutyája ruhája (ami már csak egy bikini volt kábé) , így az Osönből meg a CBA-ból is vett sprét, (meg csipszet, és wc kefét), jól befújta vele az egész Földet így okozva különféle ózon lyukakat meg minden csudaságot. Gyenge tüdeje miatt (egy egész szobányi cigije volt), felköltözött ismét a nagy őshazába, az R471-esre és onnan nézte a történteket. A buzi emberek meg még azt se vették észre (vagy nem akarták), hogy egy hatalmas ufo szállt le közéjük. Volt egy valaki azonban aki észrevette: a szomszéd és egy macskát dobott utánuk, hogy neki mégse kell adja vissza a kutyát. - Nem  adom! -  kiáltotta utána Láma, és kiöltötte rá a nyelvét ( vagy ami van neki ), majd felszállt. Űrrokonság meg nagyon örült neki, hogy hazajön és kifizeti dollármilliós tartozásait, (nem csak a Földön nem lehet megélni), de az meg leszarta, bebújt kis viskójába, és befeküdt molyrágta függőágyába, (a rovarok ide menekültek), aztán úgy döntött inkább keres egy valutaváltót, és így pikkpakk milliomos lett. Luxusvillája luxustávcsövéjéből nézegette a kis Föld nevű bolygót... - Milyen kis buzik laknak arra, de azért szeretem Őket - gondolta a néhány élő egyedről. Úgy döntött nem hagyja veszni Őket és megsegíti a környezetszennyezéstől. (Mondjuk az hogy a kínaiak, meg a tezsvírek, akik amúgy is sokan voltak kicsit megfogyatkoztak nem bánta...) De azért voltak ott kisgyerekek is akiket nagyon szeretett, meg hát az utca sarkon is ott voltak a nőcik meg az aluljárókban a pasik, az idősek meg pedofilok voltak... Na szóval meg kellett menteni szeretett ideiglenes helyét, úgyhogy fizetett egy hatalmas ufocsapatot, hogy megtisztítsák a Földet majd elégedetten hátra dőlt pici hinta székében, (mert a mentés alatt nagyon eladósodott megint). De büszke volt magára és egyáltalán nem zavarta hogy a buzikra pazarolta a pénzét. Most mindenki boldog így, kivéve persze a marslakókat, hogy az R akárhányas bolygó repülői túlszárnyalták az Ő teknológiájukat... De a Mars meg úgyis csak csokiban jó, szóval ez senkit nem érdekelt.
Egy szép délutánon épp a lemenő napot nézte kis viskója ablakából mikor valaki bedörömbölt.
- Bejöhetsz - mondta, de nem történt semmi, ígyhát feltápászkodott és kinyitotta. Nem hitt a szemének: szeretett krokodilja volt az Ragya egy gázállarccal a fején. Először lepofozta (mármint Ragya Lámát), aztán meg megölelgette és kényelmesen befészkelte magát a házba. - Ejej, ennyi állatadót már nem tudok fizetni - gondolta, így aznap este összeszedte Dilidögöt és Krumlipürét hogy másnap elküldje Őket. El is jött a búcsú pillanata, nem volt túl érzelgős Lámácska bevágta Őket egy űrrepülőbe és átküldte Marslakó barátainak akik valamiért a Holdon éltek... Na mindegy. Szóval Ő boldogan élte tovább halhatatlan életét Ragyával, a kutya, akit átkereszteltek Lajkának (Lajos, Lajcsi, Lali) meg a macska, aki nem kapott más nevet csak annyit, hogy "Árny", meg békésen éldegélt a marslakók közt. Csak szegények nem győzték keresni azt a kurva egeret aki néha leeszik a Holdjukból...VÉGE asszem

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat